Orvvadászok

(Fáj látnom a vérengző éheseket)

 

 

A zöld sokaságába,

A fényt veszni látom.

Dózsa-féle koronája,

A gyilkosok körben állva.

Mint a róka ravaszan

A holdat lesik minduntalan,

Hogy mikor pottyan le,

Hogy fölfalhassák mint egy kiflit.

 

Csorgó patakban folyik a vér,

De csendes minden,

Az erdő mély, a patak mély,

Sötétlik a vér is feketén.