Örökkévalóság

 

 

Teltében az órák, a nyarak, a telek,

Az idő úgy látszik nem vesztegel.

Mindjobban siet az ifjúság, az élet,

Néha meg-meg kínoz a magányosság.

 

S te férfi ki mellettem állsz,

Nem bírod látni azt, mi örökkévalóság.

Elmész tőlem, de csak azért,

Hogy magadnak visszahozd a tavaszt.

Ajkam ezért nem rebeg panaszt.

 

Hosszában, sebtében repül az idő,

Nem utánad, hanem utána

Kellene szaladjak –

Talán hogy vele érhessek?

De talán azért is hogy veled lehessek.