Nagyanyám s a macska

 

 

Furcsa emlékek közt kutatván,

Ül némán, kissé szundítván.

Ül nagyanyám a széken

S a macska szundít az ölében.

S ahogy mozdulatlan üldögélnek,

Rögtön meg is születik az ötlet.

Képet akarok így róluk,

Örökítsük meg a sorsuk.

Ceruzámmal felvázolom,

Ecsetemmel kidolgozom.

Nem sok színben, hiszen tudott,

Nagyanyám csak feketét hordott.

A macska is csak szürke volt,

Köröttük néhány kékes folt.

S a festék, víz össze-visszafut –

Mázolás az egész, majdnem rút.

S a macska sem látszik, hogy macska

Míg ceruzám a bajszát ki nem adja.

De valahogy mégis szép,

S nekem nagyon szép emlék.

A kép sorsa is csak emlék.

Rajzversenyen első lennék?

Vásárhelyen lettem, s voltam.

Művésznő az osztályomban.

Díjként sok festéket kaptam,

S a képem eltűnt a raktárakban.