Mindenkinek

 

 

Mindenkinek megvan

tudom a dolga,

Mindenkinek halad

ha lassan is a hajója.

Múló percek szekerén

én is előbbre jutok,

Küszködve haladok,

s kissé félvén, félvén,

hogy mégis elmaradok.

 

De sokszor úgy érzem,

meg kellene állni.

Meleg ágyba bújni

s ne sírni, ne fázni.

Ne gondolni semmire,

s ne várni senkire.

Ne küzdeni örökké,

Ne válni főnökké.

Ne lenni senki. -

Csak lenni mint semmi.

Álmodozó, váltakozó,

de sosem gondolkozó,

senki és semmi.

 

De én is csak tudom

mit mindenki tud,

Aki nem ezt vallja,

az biztosan hazug.

Mindenkinek megvan

tudom a dolga,

Ami hol kevésbé hajtja,

éppen csak unszolja.

Hol szaporán sarkalja,

s meg is korbácsolja…

 

Mindenki halad

ha lassan is előre

Még ha pihenés lesz is

egyszer majd belőle.