Mesinek

 

 

Ne öld magad ha fogy a lét,

Szekér szalad, hallgass még.

Ne félj amíg félhetnél,

S igazságban élhetnél.

 

Fele fehér, fele szürke,

Sötétben nem is látszik a színe.

Tudott a kérdés minden éle,

Elég már, majd megfulladsz tőle.

 

Nem is vagy te rosszabb másnál,

Múzsaként állsz a válaszútnál,

Hozzám is csak hasonló vagy,

Szép arcodra sok-sok könny fagy.

 

Fázni látszol nyáron is,

Téli tűznél házban is.

Vágyaid visznek magasan, messze,

Forró csókra, szeretetre, melegebbre…

 

Nem kétlem, hogy igazad van,

Bár sokszor csend van a házunkban.

Nem kérem, hogy maradjál még,

Felnőttél, kiszálltál, - hát szabad légy!

 

Csak a visszapillantásod bánom,

Hogy nem volt mesés, érzem fájón

Tudod rosszabb is lehetett volna,

Pont akkor ha nem így lett volna.