Megzavart gondolatok

 

 

Minden szép volt

Nyugodt táj

Napsütés, kis félhomály.

Igen a nap is fenn volt!

De azt hiszem

Bujdokált a felhőkben.

Aztán egyszer hirtelen,

Függönyt emelt

A felhőkig, a víz színén,

Aranyosat, ezüstöset

A zöldes-kékes

Tengeren.

Láttam ilyet réges-rég

Gyönyörű egy ilyen kép

Mit lefesteni szeretnék.

 

De most is mint már réges-rég

Útban vagyok s

Nem teszem még

Azt amit csak szeretnék,

Ha szabadabb lehetnék.

 

Útban vagyok s a munkám vár

Korán reggel a fejem fáj

Ó te munka s munkaadó

Álmaimat megzavaró.

De tudom, nem véletlen,

Hogy itt vagyok a kényszerben

Hisz ha fájó, ha nem fájó –

Mégis EZ az egyetlen

Ami kenyeret ADÓ!

 

"Álmokból nem lehet megélni,

  De nélkülük – nem is akarok élni!"