Lelketlenség

 

 

Ha eladom a lelkem,

s lelketlen leszek

Lelketlenségben gazdag,

a pénzel mi jót veszek?

Hogyan élem életem,

lelketlen világom?

Jóra várnom értelmetlen,

álmom meg rémálom.

 

Meddig lehet bírni?

Meddig lehet menni?

S meddig lehet csak egyhelyben

valamire várni?

Ki az ki így élhet?

Mi az ami így éltet?

Ha senkit sem szeretsz,

senki sem szeret téged.

 

Csak a nap s a csillagok,

a holddal együtt várva –

mind-mind mozdulatlanok.

A virágok s a természet,

ez lesz minden ami éltet?

Kék ég és friss levegő –

tenger kékje – zöld fenyő -

Emlék ami bennem él,

akkor is ha néha fél.

Fél a múlttól s a jövőtől,

s fél a lelketlenségtől.

Fél, hogy az ember olyan zsugori,

hogy jó pénzért bármit képes eladni

S fél hogy a növekvő igénye,

örökös elégedetlensége,

minden csupán anyagi –

mit megvalósitani úgy tud a legjobban

ha majd nem fog senkit szeretni.

 

Önző civakodás, - lelketlenség jele,

De megbocsájtó simogatás – az igazi jóság….

Csak annak van és lesz mindig

Igazi élet ereje.