Kong a magány

 

 

Nem értem s mégsem kétlem

Ha egyszer itt vagy

Akkor itt vagy, s ha nem vagy

Akkor nem vagy.

S a hangod néma

Miért nem kong ha hallom

S miért kong ha nem hallom?

 

A századok eltaposott nyoma

Hull utamba.

S én bármerre lépek, csak taposott

Úton járok.

S így járni nem kívánok.

Csak tipegek-topogok, tán

Létem után járok.