Kis virág

 

 

Kissé kíváncsian bújik ki a földből -

milyen is a világ odafenn?

Növekedik lassan,

meleg esőtől kissé gyorsabban.

S a zöld levelek közt elbújva

szerényen áll, bimbóban 

s lehajtott fejjel várja,

hogy szépségét kitárja.

 

S aztán csak egy szép napon

ott van, - áll az utamon,

száz-színű ruhában,

csillogó pompában.

Szerényen áll az útszélen,

mások gyönyörében.

 

De küzdeni idővel,

Küzdeni a széllel, napfénnyel, esővel...

Meddig bír egy kis virág,

ilyen kis erővel?

 

Küzdelemtől, harctól veszítvén erejét,

leoldja magáról szaggatott köntösét.

Szirmait, magvait a porba hullatva,

Szépségét, álmait, tudom jól -

az utókorra hagyja.

 

Búcsút int a nyárnak, de látván amit látott. -

Nem mond búcsút soha

ennek a világnak.