Kis Macikám!

 

 

Néha úgy szeretnék hozzád repülni,

néha úgy szeretnék véled beszélni.

Néha elfog a vágy, hogy hozzád utazzak,

karomba tartsalak, arcodhoz simuljak.

 

S mégis ugyanakkor ha jól meggondolom,

hogy te is így érezz, azt nem is akarom.

Vagyis, hogy honvágyad legyen -

azt én igazából nem is akarom.

 

Elég csak a tudat, hogy te mindig jól vagy,

hogy szeretlek én, és te is szeretsz,. -

S téged mindig-mindenhol szeretni fognak.

 

Elég ha csak a gondolat, mi most fejemben van

leírván, aztán száguldván az éteren túl,

mindig hozzád juthat.

 

Elég ha csak megvagyok, vagyis jól vagyok,

gondolom elég jó is vagyok, ha itt -

csak egyhelyben maradok.

 

Elég ha csak így gondolatban

Néha-néha hozzád utazok.