Kacagó emlékek közt

(Orendi Évának)

 

 

Nézem a kis képeidet

Céljaink, útjaink elváltak rég.

Ki ment egyenesen

S ki ment körbe-körbe?

Nem tudjuk,

S nem is akarjuk tudni még.

 

Nézem a kis képeimet

Az út homályos, de összefutunk.

Nem véletlen, ez a múltunk.

Múltunk oson kérdőként,

"Mond csak lelkem

Igazán küzdöttél a jövődért?

Küzdöttem a jövőmért?"

A-ha a jövő, a múlt, hát tudod,-

Az élet egy órendi metafora

Röhej az egész világ.

Kacagó hiénák közt élünk

Rajtuk röhögünk,

Röhögünk, hogy nem is félünk.

Vagy csak azért röhögünk,

Hogy ne féljünk?