IV szimfónia

 

 

Ó te csendes fájdalom,

milyen gyönyörű vagy.

Honnan jössz s hova mész,

senki sem tudja.

Csak hallja, hallgatja.

 

Gyötrődő arcok viharában,

túl zeng az éjszakák

mámoros, földöntúli világában.

Nem bírom kikötni magam

egy csendesebb magányba,

Magába törődött

emberi kicsiny világba.

Szúrós, feneketlen

emberi vágyba.

 

De tudom,

nem kell megállnom.

Itt van valahol nagyon közel,

az én világom.