Harmónia

 

 

Az egész csendben azt szeretem,

Hogy elmerenghetek szerelmesen.

Szívesen hallgatom a zajt

Ha az a szívemmel egy ütemben van.

 

S ha már minden szép,

Szédülve bolyongok utcán,

Fülembe cseng egy dal, hogy nincs vég,

És én elhiszem megvitatás nélkül.

 

Az életnek örülök, mi feloszthatatlan,

Végtelen csörgedez a vér az erekben.

S ez mi mást jelentene mint hogy van,

És mi más vinne engem is lankadatlan.