Fa vagyok

 

 

Ne kérdezd hogy mi vagyok.

Embernek faragtak ugyan,

de én csak egy fa vagyok

Egy igazi élő fa,

mert azért fából nem vagyok.

Érzésekkel élem világom,

bár néha már nagyon fáradok.

 

Gyökereim erősen fognak,

fognak s viharban is visszatartanak.

Mert vágyakkal vagyok mindig tele.

Ágaimon is látni,

Te is látod már ezt - ugye?

Mind, mind fent kutatnak –

nyújtózkodnak, s egyre fennebb húznak.

A gyökereim is mélyebbre kúsznak,

s honvágy vizéből egyre többet isznak.

 

Talán csak a kíváncsiság

a magasságos kék ég?

Magasabbról messzébb látni,

szép kilátást találni, s ott megállni...

Fogva tartó mélyülő gyökér...

Kettészakadva az élet mit ér?

 

Vagy ez lenne a természetes élet?

Én mint a fa – a természetes magam?

Élni, mint egy természet választott lény....

S természetes ez az életerő bennem...

És természetes a nekem adott fény...

 

Akkor hát, - legyen áldott a fa gyümölcse,

legyen áldott a fa!

Legyen belőlük sok szép remény,

remény itt

és odahaza!