És mégis szomorú

 

 

Olyan vígan fogom fel

Szomorúságom,

Akár a csíkos ruhát viselő

Éneklését.

 

Az úton egy kicsi rongy

Megy tova.-

Kétlem hogy szülei is

Volnának.

De azért mosolygok

A döcögésén

És maszatos, lekváros

Orcácskáin.

 

Egy öreg néni reszket

A járda szélén

Az út másik felét

Lesve.

S én mosolyogva viszem

Túl az úton

 

Vajon az előző sarkon

Ki segítette?

És mégis

Olyan vígan fogom fel

Szomorúságom,

Akár a csíkos ruhát viselő

Éneklését.