Én

 

 

Én, én futok a vágyak után,

Futva futok eltapodó villámok útján.

 

Én, én futva keresem a szépet,

Virágzó képet, az élet útján.

 

De a villám gyorsabb mint én,

S bármennyire sietek az egek terén,

Ő az úr, és ha akarja,

Minden mi szép, égésbe takarja.

 

És mit látok így ha későre érkezem

Fulladozva füstbe keveredtem

Szenesedő, topogó lábam

Elhomályosodó füstbe ment világom.

 

Mi szép e világon?

Mindezt kiáltom, mert újra

Nem látom...

Mi szép e világon?

És elmegy mellettem a szél

Megsimogat, bátorít ne félj!

 

Keresd csak keresd,

Csak vigyázz siess!

És szaladok tovább,

Így kell ennek lenni,

Ami elérhetetlenül szép,

Azt is meglehet fogni!

           Meg kell fogni!