Depresszió I

 

Nem tudom, hogy miért vagyok

De véletlen ma meghalok,

Kétlem azt is hogy már éltem.

Mert valahol nagyon mélyen

Érzem, milyen véletlen

Minden – mindig körülöttem.

 

Véletlenül éltem?

Véletlentől féltem?

S véletlen éltemben,

Véletlent kerestem?

Véletlenre vártam?

 

Semmit sem találtam.

S nem véletlen talán

Hogy, úgy érzem ma már

Egy fél évszázad után

Csak fáradt

és csalódott vagyok.

 Depresszió II

 

Nem tudom, hogy miért vagyok?

Ha nem szeretek lenni,

Se aludni, se felkelni,

Se munkába menni.

 

Mindenütt jó, de legjobb sehol,

Ökör aki érti.

S ha szeretnék is valakit

Az csak félre érti.

 

Nem tudom, hogy mit keresek

S ha találnék is kétes –

Hogy az lesz ami volt

Nem csupán egy újabb folt.

 

Folt, a sok folt között.-

Emlékeim mögött.

Képek, piszkos képek -

S én egyre jobban félek.