Az elrabolt gondolat

 

 

Felébredtem, kifosztottak,

kifosztottak kiraboltak,

álmaimban, gondolatban,

megmotoztak - kihallgattak!

S kitépték a gondolatom

minden mi szép volt a múltamban

eltűnt egyszerre

a feneketlen kútban.

S ami még mindig jó,

s értékes és eladható,

az messze van már valahol -

S egy lapon csillogó...

 

Úgy van, ahogy én gondoltam,

gondolatban így akartam.

Akartam csak elaludtam.

Elaludtam a szép jövőt

a Hargitán a szép fenyőt,

a naplementét s az Egyeskőt...

S nem kívánom már látni sem

A Tolvajostetőt.

 

A szüleimtöl is megfosztottak,

árva lévén átpofoztak.

S most állok itt csak egyedül

üresen ott legbelül...

S szüntelen keresem magamat

s az elrabolt gondolataimat.