A középút

 

 

A szélsőségeket nem szeretem

„Arany középút" –

a választott nevem

Mégis mindig az út szélén állok,

Félve várok, félve járok ‑

félek előbbre nézni,

előre lépni,

haladni előre, s menni-menni...

 

Merre vezet ez az út?

Érzem valami mindig visszahúz.

Az a valami, az a múlt.

Gondolataim fennakadnak,

vágyaim ellankadnak.

Félszegen állok a mában.

Könyörgök, sírok,

de mindhiába.

 

Óh jöjj megmentőm, bocsánat jele

Alázatos, múltat felejtő

ma már csak szerető

mindkét fele...

Ki ártott, ki bántott, nem fontos már

De ki megbocsájtott

az a jövőbe látott,

s látta amit látni kell...

 

Lépni kell és élni kell!

Mindenkinek béke kell!

Mindenkinek szeretni kell –

még akkor is ha mást érdemel!