A hattyúk

 

 

Lengő kígyózó nyakú hattyú,

Lebeg a vízen kecsesen.

Állok a parton,

Kezemben batyu,

Etetném őt szerelmesen.

 

Szándékom értve

De kissé félve

Libeg-lebeg a vízen

S lassan közeleg,

Miközben a párja

Amott, kissé odébb,

Hullámmal dacolva

Siet a vízen át, felénk.

 

Megérkeztek

S tombol a szél,

Vihar a tengert dúlja.

Szállingózik

Az eldobott kenyér

Tétován kering

A tengerbe hullva.

 

Imbolygó hattyúk a szélben

Csak ingadoznak kecsesen

Nyakuk tánca

A víz felett

lassú, lassú tánc

A "Hattyúk taván".

Jön is már a zenekíséret,

Vijjogó síró,

Vagy kacagó talán?

Nem is tudom…

De ezt hallgatván

Nem Csajkovszkij jut eszembe

Ez a rikoltás csupán

A sirályok éneke.

 

Sirályok érkeznek éhesen,

Vízre csapnak szélsebesen.

Aztán csak egy pillanat,

S a vízen egy morzsa sem marad..

 

Bárgyú hattyú,

Vagy ki tudja?…

Csak az bosszant,

Hogy az éhes nép

A másét sem osztja.

Mindent felfal mielőtt

Még valamit is tehetnék.

 

Lengő kígyózó nyakú hattyú,

Lebeg a vízen éhesen

Szomorúan megyek én is odébb,

Megtettem mit tehettem.