A fehér fák között

 

 

Forróság, álom, fogalom, sehol támadt fájdalom

Szép remény, szegény nem képzelt regény.

Szegény magam hajtom zöld sűrű magányba,

Hosszú hajat viselő, fehéredő fákba.

Süppedő hullám visz előre a mélybe,

Megállni nem tudok csak hogyha vége.