A Hargitán

 

 

Szelek zúgták a telet
Felfuvalkodva,
Viharként őrizték
A teret.
Madarak zaja
Ébresztette a napot,
Hóvirág, kikerics,
Bújt ki imitt-amott.
És a hó leereszkedett
A hegyen.
Selymes lett a fű,
Az illat,
A fenyőerdő.
Asszonyok mentek,
Kicsik, nagyok.
Vállakhoz fonódtak
A nagy fonott
Kosarak.
Hozták a gyümölcsöt,
A nyarat.
Elhozták mind,
Az egész erdőt.
Zsibolygó nyári napok,
Fények, melyre
Árnyat vetni vétek.

 

És sír az erdő,
Szürke a fény is,
S az álmosság
Lenyűgöző.
Az ősz oly
Észrevétlen titok,
Holott zöld még
Minden.
Zölden fehér
Keretbe fagyott.