Rettegés, rettegés örökségi részem

 

 

Rettegés, rettegés örökségi részem,

seb a torkomban,

szívem sikolya a világban.

Most megmered a tajtékzó felhő

az éjszaka kemény markában,

most felemelkedik az erdő,

meredezik magasba,

zordan fel az egekig

leszűkitve az égboltozatot.

Milyen kemény is itt minden,

merev, fekete és mozdulatlan!

 

Tapogatozva járok a homályos szobában,

ujjaimon érzem a szikla érdes peremét,

felemelt karom véresre marja

a fagyott felhők caffatos ruhája

 

Jaj, minden körmöm letöröm, kezeim

csak vérző sebek, fájón kapaszkodnak

felfelé a hegyen akárcsak

a sötét erdő kapaszkodik fel a fekete égbe

és le a rideg földbe.

 

 

 

Pär Lagerkvist (1891-1974) – Ĺngest, ĺngest är min arvdel

Fordította Gyarmati Rozi, Karlskrona, 2010