Az út amin magányosan jársz

 

 

Az út amin magányosan jársz

valahová messze vezet

oda ahol kőkemény az élet

s oda ahol minden sivár.

Oda cipeljük bajainkat

mindent ami bennünk van

s bosszúságból ráadásnak

a mások baja is velünk van.

 

Mily fenséges érzés egyedül lenni

egy űrben ami csak sivár,

mély fájdalmakkal tele lenni

csak a végső végzetre várni.

Érezni az éhes szív

kesernyés magányát

s felemelőn forró vágyakozással várni

az élet néha-napi ajándékát.

 

Mondják egykor ő is erős volt

akit a sors csak megvetett,

elkeseredve letért az útról

amit a tömeg követett.

Rongyos volt az ő sorsa

fájdalmas sebekkel tele –

aki elvérzik a csatában

az nem lesz győztes sosem.

 

A magányos csak gyenge.

De nem azért mert egyedül van

hanem mert tagadja azt

ami benne legbelül van

A lelkünk mélyülő medrében

az életünk folyik le.

Az út amin magányosan jársz

önmagadtól vezet el messzire.

 

 

 

Pär Lagerkvist (1891-1974) - Den väg du gĺr allena                           

Fordította Gyarmati Rozi, Karlskrona, 2010